60 Napos Időjárás Előrejelzés Kaposvár
Bár ezek az önéletrajz űrlapok is megérnek egy misét, majd tartok róluk egyet. No lényeg a lényeg: űrlap, kórlap kitöltve, hírlevél megrendelve, rákatt a mentés gombra és máris ott figyel az emilfiókban a levél, hogy regisztrációm iktattatott vala, már csak egy kattintásra vagyok attól, hogy a kapcsolat szentesíttessen általam is. (mert még nincs elég ablak megnyitva azon a nyamvadt számítógépen) De legyen neked, ámen. Eltelik egy nap, s megjövend az első hírlevél. Japán tolmácsot keres multi... Főiskolai végzettségű munkatársakat keresünk... Pénzügyi tanácsadót keresünk ingyenes átképzéssel... Munkatársakat keresünk értékesítő munkakörbe... Meg az anyátoknak az a...!!! Végül is már pont itt volt már az ideje az anyázásnak, elvégre ritkán ígértem XD (sorry, ezt nem tudtam kihagyni... ) Hogy miért is anyázok? Vegyük sorba. Kitöltöttem azt a redvás űrlapot, és tisztán emlékszem, hogy: a képességeim alatt nem szerepelt japán nyelvtudás érettségim van a pénzügy az engem érdeklő területek közt még olyan nyomokban sem szerepel, mint csokiban a mogyoró az értékesítés (hogy ügynöki vagy mlm rendszerben, egyremegy) pedig még csak véletlenül sem, sőt még külön ki is kötöttem, hogy az ilyenek lehetőleg kíméljenek.
A konyhabútor falait kőművessel felépíthetjük, ha mi nem értünk hozzá, barkácsboltban vehetünk munkalapot, amit ott méretre vágatunk, ezután nem marad más, mint a bepolcozás, ajtókat deszkákból készíteni, amelyekre egységes kovácsoltvas keresztpántokat tudunk venni. Ha a felújítás nem jöhet szóba, újat pedig nem tudunk csinálni, akkor nem marad más, mint vásárolni. Használt vagy új bútor okat, kiegészítőket a bolti árnál olcsóbban találhatunk internetes aukciókon. Jobb esetben akár az általunk megunt darabokat el is cserélhetjük, nem beszélve arról, hogy mi is árulhatunk, így talán semmi extra pénzbe nem kerül a lakáscsinosítgatás. Dekoráció Ne feledkezzünk meg az apró lakásdekoráció s elemekről, amelyek élettel töltik meg a házat. Ezek apróságok csupán, és szinte semmibe se kerülnek. Mint például ezek a kis mécsestartók, amiket üvegfestékkel tettem érdekesebbé, de függönyre csiptethetünk virágosnál kapható pillangókat, virágfüzéreket. Tehát kedves lakásszépítők, nincs más hátra, mint inspirációt gyűjteni, akár az interneten, akár újságokból, vagy a TeszVeszről, és átgondolni, mivel tehetnénk szebbé lakásunkat.
Végül pedig egy kedves mintát festettem rá. Ekkor készült róla a fotó, de valami hiányzott. Egy hét múlva ugrott be a következő ötlet: bepolcoztuk! Ezután apró mécseseknek, üvegcséknek, színes fürdősónak adott helyett. Igazán hangulatos volt. A régi fehér csempékre matricafestékből készültek halacskák, telis-tele buborékokkal, amit elfedték a csempe hibáit. Ezután következett a konyha, ahol hatalmas fehér fal nyomasztotta az embert. Ide került egy kiürült kávészacskókból készült dekoráció, a háttere egy fiók alján talált lenvászon, amire kávészemeket, és feliratot hímeztem. Mellé pedig egy kis polc került dísztárgyakkal. Alatta volt a konyhaasztal, ami még mindig nagyon kopárnak tűnt. Emögé a falra vettünk egy parafa-tekercset, amit felragasztottunk, a tetejét pedig hullámosan vagdostuk meg. Ez nemcsak melegséget adott a helyiségnek, de színes gombostűket szurkáltunk bele, amik recepteket, illetve számunkra kedves fotókat rögzítettek. Ez a parafa olyan ragasztóval volr rögzítve, ami magas hő hatására elengedi a falat, tehát aki le akarja szedni, annak nincs más dolga, csupán átvasalni egyszer.
Ő sem beszél olyan nagyon folyékonyan angolul, és nem mindig értjük meg egymást, de könnyebb vele kommunikálni. Megbeszéltük, hogy ha a többiek nem is, de mi hetente váltogatva takarítjuk a konyhát és a nappalit. Azért egy minimum szintet tartani kell. A szekrény és az ajtó Furcsa azért, hogy most már egyedül vagyok. Eddig itt voltak Mamáék is, és bármi volt, tudtak segíteni. Most pedig teljesen magamra vagyok utalva, mindent nekem kell megoldanom. Egyfelől persze nagyon izgalmas, de néha a tapasztalat hiánya miatt ijesztő. Valahol, valamikor persze el kell kezdeni, de ilyenkor még szeretnék egy kicsit gyerek lenni. Egyszer fel kell nőni... Ami a lakásban a kedvenc részem, az a konyharészleg. Nem a tűzhely és a mosogató környéke, az ocsmány. De mindenkinek van két polca a nappaliban, egyfajta spájz. Én ott tárolom a nem hűtős kajákat, meg az edényeimet. Szerencsére, eléggé felszerelt. :) Azért elég jól jött most, hogy a legtöbb dolgot csak elő kellett szedni a dobozból, és nem most kellett mindent megvenni.
Ezáltal válunk hitelessé. "Engem nagyon mélyen befolyásolt az, amit a Szent Jupát útja alatt megtapasztaltam a világról. Rájöttem, hogy az emberi érték nem a bőrszínen vagy a valláson múlik, hanem a tetteken és a habituson. Egészen biztos, hogy más az a kép, amit magunk szedtünk fel a világról, mint amit valaki akar mutatni róla. " Képek: Ripost, Libri
Van a kolihoz közel egy bevásárlóközpont, ahol a legnagyobb üzlet a Conad, az itt a helyi Auchan. Előtte pedig kisebb üzletek vannak, így még a lábrohasztó vásárlás előtt elintéztük a telefont, úgyhogy már olasz számom is van. :) Mivel az áruház feltérképezésével, és a ár-összehasonlítással elég sok idő elúszott, gyorsan hazavittük a vásárolt holmikat, és aztán elmentünk vacsizni. Bologna úgy néz ki, hogy a történelmi városközpont körül van egy körgyűrű. Ezen belül pedig az autós forgalom korlátozott, illetve a parkolásért szép összegeket lehet otthagyni. Úgyhogy egy darabig eljöttünk autóval, és onnan gyalogoltunk. A Piazza Maggiore (főtér) felé sétálva megnéztük kívülről az egyetemet, majd egy hangulatos kis étteremben ettünk. Mi mást, mint Spaghetti Bolognese-t (igen, Zsófi, jól mondtam, Olaszországban azért mégiscsak ciki lenne... :D). Vacsi után Mamáék hazahoztak a koliba, és megbeszéltük, hogy holnap fél 9-re értem jönnek. Valahol nagyon furcsa volt ott aludni, de egész otthonosan éreztem magam.
A teljesen szankcionált Irán rá volt kényszerítve a saját haditechnikára és autóiparra aminek meg is lett az eredménye.
2015. február 12., csütörtök Magad uram, ha szolgád nincsen.. Egyedül cipeli a motorját a hóesésben. Bejegyezte: Judi dátum: 9:12 Nincsenek megjegyzések: Megjegyzés küldése Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, nem vagyunk önellátók. Dolgozunk, sok mindent vásárolunk. De mégis álljon itt egy kis összefoglaló arról, hogy mi az, amit magunknak készítünk, vagy mi az, amiben nem függünk a multiktól. Tojás Mióta tyúkjaink vannak, azaz 2, 5 éve nem vettünk tojást. Akkor sem, amikor éppen a 40-50 tyúkból egy sem volt képes tojni, mert vagy túl meleg, vagy túl hideg volt rájuk. Abban az esetben inkább kivártunk és tudomásul vettük, hogy oké, akkor most nem főzünk tojásos ételeket, nem sütök süteményt, nem eszünk reggelire rántottát. De már nem is kéne a bolti akkor se, ha ingyen lenne. Egyrészt félelmetesen hóka színe van a mi kukoricán nevelt tyúkjainkéhoz képest, másrészt a saját szemünkkel láttuk, milyen eszetlen és kegyetlen módon vannak a tojótyúkok kizsigerelve a feldolgozóüzemekben. Amikor az első állományunkba megvásároltunk 20 db letojt tyúkot egy üzemből, rossz volt rájuk nézni. Semmi tolluk nem volt, többüknek sebei voltak, mert kicsipkedték egymást, gyengék voltak, féltek a napfénytől és az árnyéktól is, sokáig kínlódtunk a tápról való leszoktatásukkal is.