A Nyúl Meg A Sün | A Mezei Nyúl És A Sündisznó (Népmese) - Esti Mese - Egyszervolt.Hu
Akármilyen előkelő úr a koma, mégiscsak ostoba fickó; megtanítjuk tisztességre! " Beballagott a házába, odaszólt a feleségének: – Cihelődj, asszony, jössz velem a mezőre. – Minek? – kérdezte az asszony. – Fogadtam a nyúllal egy aranyba meg egy üveg pálinkába. Versenyt futunk. Sünné összecsapta a kezét megrökönyödésében. – Uram teremtőm, megháborodtál? Hát hogy futhatnál te versenyt a nyúllal. – Csiba te! – mordult rá az ura. – Ez az én dolgom. Ne ártsd magad a férfiak ügyébe. Egy-kettő, szedelőzködj, és menjünk! Mit tehetett mást az asszony? Akár tetszett neki, akár nem, baktatott zsörtölődve az ura után. Ahogy így cammognak, sün gazda hátraszól, azt mondja: Jól figyelj rá, mit beszélek. Látod ott azt a hosszú szántást? – Látom hát! – Azon lesz a verseny. A nyúl szalad majd az egyik barázdában, én meg a másikban. Onnét fentről kezdjük. Neked nincs egyéb dolgod, mint hogy beállsz ide a barázda végébe, és amikor a nyúl amonnét túlról ideér, szembekiabálod vele, hogy: "Én már itt vagyok! "
- A nyúl meg a sün 2020
- D vitamin ajanlott napi bevitel
- A vadon hívó szava online
- A nyúl meg a sün 2019
- We love balaton fesztivál 2015 cpanel
- Yamaha tzr 50 gyakori kérdések r
- A nyúl meg a sün full
- A nyúl meg a sün 3
- A nyúl meg a sün pdf
- Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk! Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett, hogy találkozzanak a nyúllal, hanem a másik végére; ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik barázdába. Azt mondta neki: - Amikor a nyúl a másik barázdán ideér, akkor te jó előre kiálts: "Én már itt vagyok! " Akkor a sündisznó elment a földnek a másik végére, a találkozott a nyúllal. - Szervusz, nyúl koma! - Szervusz, sündisznó koma! - Eljöttél? - Eljöttem! - Na, hát futunk? - Futunk. - Na de hogy futunk, hogy jobb legyen? - kérdezte a mezei nyúl. Azt mondta a sündisznó: - Én futok az egyik barázdában s te a másikban. hogy ne akadályozza egyik a másikat a futásban. - Helyes, jól van. A nyúl megállott az egyik barázdában, a sündisznó a másikban. Akkor a sündisznó azt mondta a nyúlnak: - Én számolok egy-kettő-hármat, s mikor a hármat mondom, elrugaszkodom. S a sündisznó olvasott: - Egy, kettő, három! Akkor mind a ketten nekirugaszkodtak, de a sündisznó csak kettőt ugrott, s lebújt a barázdába.
– vágott vissza kelletlenül. – Azt hát! – felelte hetykén a nyúl. – Tudod, mit? Tegyünk próbát! – ajánlotta a sün. – Fogadjunk, hogy elhagylak, ha versenyt futunk! – Tiszta nevetség! Ezzel a karikalábaddal? – kevélykedett a nyúl. – De ha olyan nagy kedved van rá, nem bánom, legyen meg. Mi a tét? – Egy arany meg egy üveg pálinka – mondta a sün gazda. A nyúl fölényesen kidüllesztette a mellét, még a bajusza is remegett a nagy önteltségtől, mikor kezet nyújtott a sünnek: – Itt a kezem, nem disznóláb! Állom a fogadást. Rajta, kezdjük! – No, annyira azért nem sürgős felelte a sün. – Én még ma nem ettem egy falatot sem, éhes vagyok, előbb hazamegyek, és jól megreggelizem. Ki hallott olyat, korgó gyomorral versenyt futni? Hanem ha neked is úgy tetszik, fél óra múlva itt találkozunk. Azzal elváltak, mert a nyúl nem emelt kifogást a dolog ellen. A sün, ahogy szép kényelmesen hazafelé cammogott, így tűnődött magában: "Ez a nyúl nagyon megbízik abban a pipaszárlábában, de én bizony kifogok rajta!