Agatha Christie Marple Egy Marék Rozs | Agatha Christie: Egy Marék Rozs - Ekultura.Hu
Agatha Christie híres csavaros, rejtelmes történeteiről és utánozhatatlan történetvezetéséről. A legtöbben az utolsó oldalakig nem tudják ki a valódi tettes, mert Christie olyannyira ügyesen manipulálja az olvasót, hogy folyton tévútra vezeti. Ez a történetet annak ellenére, hogy egy pillanatra sem állt le, én egy kicsit semmilyennek éreztem. Talán azért, mert hiányzott belőle egy határozott, markáns alak, mint Poirot vagy a Tommy és Tuppence sorozat hölgytagja. Miss Marple soká kapcsolódik be a nyomozásba, és akkor sem igazán tesz semmit, aztán meg persze elénk tárja a tényeket. A gyilkosságoknak vannak olyan rejtélyes vonásaik, amelyek miatt az ember értetlenül áll előttük és töri a fejét, mégsem jön rá, hogyan függenek össze. Marple persze egyből kitalálja, de nemsokára ignorálja is a felfedezését. Ezt a tettét szükségesnek tartom, főleg azért, mert maga a hamis nyom sem illik a képbe. Nemcsak több ponton hibádzik, de még a történetből kilépve is erőltetettnek tűnik. Mintha Christie az izgalom és a rejtély kedvéért beleszuszakolta volna a könyvbe, hogy még véletlenül se lehessen olyan egyszerű a megoldás, hogy legyen benne egy különös és sosem látott momentum, ami miatt nem boldogul vele a rendőrség.
Egy marék rozs – Wikipédia
Nem csupán papírmasé jellemek voltak, érzelmi mélységgel, váratlan gondolatokkal léteztek a történetben és a fejünkben is. Mindig is csodáltam ezért Christie-t. Ebben a könyvben viszont kevésbé érződött ez a fajta karakteralkotás. A gyanúsítottak keveset szerepeltek, a nyomozóról pedig csak mint hivatali személyről tudtunk meg valamit is. (Egy-két információmorzsát leszámítva, amit a múltjáról kaptunk. ) Miss Marple sem ügyeskedett úgy, ahogy szokott, a vénkisasszonyos meglátásai pedig még nekem is hiányoztak. Miért ajánlom? - Agatha Christie - Egészen jó rejtély - A krimikre való ráhangolódásnak jó - Kikapcsolódásnak jó - Christie rajongóknak jó - Miss Marple Miért NEM ajánlom? - unalmas történetvezetés - papírmasé karakterek Ti olvastátok már? Mit gondoltok róla? Poirot vagy Miss Marple? Írjátok meg kommentben!
Talán a legcsavarosabb eset ez, amellyel Jane Marple-nek meg kell birkóznia. Eredeti ára: 2 699 Ft 1 820 Ft + ÁFA 1 911 Ft Internetes ár (fizetendő) 2 570 Ft + ÁFA #list_price_rebate# Jelenleg nem kapható! A termék megvásárlása után +191 Tündérpont jár regisztrált felhasználóink számára.
Furcsálltam, hogy Miss Marple annyira kevés szerepet kapott, jött a semmiből és olyan hirtelen megoldotta az ügyet, mint ahogyan megérkezett. Azt hittem, többször fog felbukkani, de Neele felügyelő is egész jól végezte a dolgát – de tény, hogy Miss Marple nélkül tévúton járt volna. Érdekesek voltak a karakterek, hiszen mindenkinek meg lehetett az oka, hogy miért tehette volna, ami történt. Izgalmas volt a cselekmény, jó volt a könyv. MissFortune >! 2019. július 19., 15:47 Imádtam! Mindig meglepődök, hogy Agatha Christie mennyire tehetséges. Nagyon szeretem a műveit. Ez a könyv is izgalmas, letehetetlen volt. Miss Marple aranyos öreg hölgy. :) Tetszett a gyilkosságok drámaisága, az is, hogy a versikét is belekeverték. Néha-néha eltalálom, hogy vajon ki lehetett a gyilkos, de most nem sikerült. Bár így belegondolva logikus, mert ő mindenáron menteni akarta magát. Mindenesetre jó élmény volt:) Végezetül, Mrs. MacKenzieben sikeresen felismertem önmagam. Megmosolyogtam a nénikét, amikor mindenre az volt a válasza, hogy ".. énnekem a könyvemet kell olvasnom. "
Szóval a könyv csillagos ötöst érne, ha ez lenne az első vagy a második könyvem Agathától, mert akkor tutira hátast dobtam volna a gyilkostól, de így, hogy elég korán megsejtettem, csak négyesre értékelem.
Nem tudom azt mondani, hogy tetszett volna. Az első pár fejezetet kínszenvedés volt végigolvasni, főleg úgy, hogy Miss Marple talán csak a felénél jelenik meg. Vártam, hogy történjen valami váratlan, meglepő, ami ha nem is kapcsolódik szorosan a megoldáshoz, de legalább egy kis spirituszt csempész a könyvbe, de ilyesféle esemény nem következett be. Miss Marple már az elején sejtette, ki áll a gyilkosságok mögött, és utána már csak a gyanúját kellett bebizonyítania. Emiatt megint csak unalmasabbá vált a történet. A karakterek Rex Fortescue, az áldozat szinte nem is szerepel, a jelleméről és a múltjáról vajmi keveset tudunk meg. Dörzsöl üzletember, aki egy évvel a halála előtt meglehetősen furcsán kezdett el viselkedni. A családja ki nem állhatta, és volt egy fiatal felesége, aki köztudottan megcsalja. Bővebben nem tájékoztattak minket róla, még a vallomásokban sem, így nehéz volt egész képet alkotni róla. A Miss Marple sorozat Egy marék rozs című epizódjából Percival Fortescue az elhunyt egyik fia, az örökös, aki híresen fukar és merev.
- Agatha Christie: Egy marék rozs – LAPOZZ könyves blog
- Index - Mindeközben - Ragasztószalaggal kötöztek le egy nőt a repülőn, mert megpróbálta kinyitni az ajtót
- Agatha christie marple egy mark rozs series
- Agatha christie marple egy mark rozs x
- Izaura TV - Műsorújság - mindigTV
- Egy marék rozs – Wikipédia
- Egy marék rozs [eKönyv: epub, mobi]
- Agatha christie marple egy mark rozs jones
- Egy marék rozs · Agatha Christie · Könyv · Moly
- Téged akarlak - (Tengo ganas de ti) - magyar feliratos előzetes - YouTube
- Eladó FORD | Focus 1.6 TDCi Trend Plus - JóAutók.hu
Agatha christie marple egy mark rozs king
Neele felügyelő vezeti a nyomozást, ő kérdezi ki a cselédeket, a szakácsnőt, a házvezetőnőt, és természetesen a családtagokat is. Kedvenc szava az "aha", amit legalább harmincféle hangsúllyal képes kiejteni. Az elméje egy igazi nyomozóé, pillanatok alatt képes több elméletet is felépíteni, amelyeket nem sajnál földig rombolni sem, ha úgy látja, az alapja túlságosan ingadozik. Okos, gyors, azonban tanácstalan is. Nem látja mindig át a helyzetet, így igencsak rászorult Miss Marple segítségére. Nem egy rossz zsaru, magánszemélyként azonban nem tudom értékelni, ugyanis csak egyenruhában jelenik meg a regényben. (Képletesen értve. ) Miss Marple alig szerepel a könyvben, mindössze néhány rövid beszélgetést bonyolít le az ügy fontosabb szereplőivel. Tudakozódik az ügy felől Neele-nél, aztán kedélyesen társalogni kezd azokkal, akikről azt feltételezi, hogy a segítségére lehetnek. Hamar összerakja a képet, aztán amikor az utolsó darabka is a helyére került, elmondja az ő elméletét, ami egyenlő a valós történésekkel, a felügyelőnek, aki azonnal intézkedik.
A szerepe egyértelmű a regényben. Nemcsak azért van ott, hogy helyes irányba terelje a nyomozást, hanem azért, hogy meg is fejtse. Ez aljas húzás volt Christie-től, ugyanis Neele is megfejthette volna, amennyiben Miss Marple nem hallgat el előle néhány létfontosságú információt, amelyek ha nem is fedték volna fel teljes mértékben a rejtélyt, de legalább fogódzót nyújtottak volna neki. Ahelyett azonban, hogy ilyesféle módon segítette volna az ügyet, legelőször tévútra vezette a nyomozót. Ez meglehetősen zokon vettem. Alapjáraton egy kedves, törékeny idős hölgy szokatlan éles ésszel, aki szeret kötni, pletykálkodni, és élvezi, ha mindenbe beleütheti az orrát. Christie kedvelte a furfangos öreg hölgyet, míg Poirot olykor ki nem állhatta, azonban én nem ezen a véleményen vagyok. Nem utálom, de a módszerei számomra kissé túl... Egyszerűek? Hétköznapiak? Inkább unalmasak. Agatha Christie a legtöbb művében szinte élő, lélegző karaktereket teremtett, akiket olyan mesterien formázott, hogy az ember olykor észre sem veszi, hogy nem valóságosak, hanem csupán egy regény szereplői.
MEGJELENÉS: 1977 OLDALSZÁM: 256 oldal KIADÓ: Európa Könyvkiadó ÉRTÉKELÉSEM: Rex Fortescue-t, a nagystílű üzletembert senki sem szerette, sőt: sokan legszívesebben eltették volna láb alól. Olyan sokan, hogy amikor egy nap a közutálatnak örvendő férfiú valóban mérgezés áldozata lesz, a rendőrséget a gyanúsítottak tömege valósággal megbénítja. Szerencsére azonban segítségükre siet a bájos, rózsás arcú, ősz hajú falusi vénkisasszony, Miss Marple, és így aztán mégiscsak horogra akad a valódi tettes. Már rég nem olvastam Agatha Christie-t, itt volt hát az ideje, hogy ismét kézbe vegyek tőle egy könyvet, mert nagy rajongója vagyok a krimiírás koronázatlan királynőjének. Azonban nem mindig jó, ha már ismerjük Christie fondorlatos logikáját: tudni kell ugyanis (és ezt azoknak mondom, akik még nem olvastak Agatha Christie-regényt), hogy az írónő hírneve leginkább abban rejlik, hogy olyan rendkívüli gyilkossági ügyeket fundál ki, melyben mindig az a gyilkos, akire az olvasó a legkevésbé számít, s mindezt olyan körmönfontan írja le, hogy általában leesik az álla az embernek.
A szerencse azonban elpártol tőle, mert hiába kívánta az itt élők többsége a tulajdonos halálát, nincs megfelelő bizonyíték, sőt, a családtagok és a személyzet vallomásai nemhogy megvilágítanák, inkább még jobban elködösítik az ügyet. Előrehaladás sehol, csak két újabb halott ("a-gyilkosság-álcázása-gyilkosságokkal" motívum jellegzetesen christie-s, és olyan további regényekben is felbukkan, mint a Tragédia három felvonásban vagy Az ABC-gyilkosságok) és egy, az indulatokat felkorbácsoló végrendelet. Szintén jellegzetesen christie-s megoldás a történet címeként, és egyben vezérmotívumaként alkalmazott nursery rhyme (morbid humorú angolszász mondóka) alkalmazása, amelynek elemeit – a király, a méz, a feketerigó, a kiscseléd – csodálatra méltó következetességgel, egyetlen logikai hiba nélkül vonultatja végig a regényen. Ehhez hasonló bravúrt utoljára a Tíz kicsi néger című regényben mutatott be. Szorult helyzetében Neele felügyelő kénytelen elfogadni a felé nyújtott segítő kezet, amely bár igencsak ráncos, már számos alkalommal kihúzta a rendőrséget a kátyúból.
